Szekszárd
"Nagyon közel járt az igazsághoz, aki azt mondta: itt terem a szerelem bora. Hozzá tehető az is: a szerelmesek bora. Az átlagos szekszárdi bor nem monumentális, mégis ünnepi. Nem dől ránk, de átjár. Nem lenyűgöző, csak felejthetetlen. A visszatérés bora."
Terra Benedicta, Rohály-Mészáros-Nagymarosy
A Szekszárdi Borvidék a Tolnai-dombság és a Dunamenti-síkság között terül el a Sárköztől nyugatra. Szekszárdot elsősorban vörösbora tette és teszi híressé. A hagyományos könnyebb, fűszeres ízű Kadarka mellett a Kékfrankos, a Merlot és a Cabernet fajták is bizonyítottak. Talán a mérsékelt kontinentális éghajlat miatt a Cabernet Sauvignon kevésbé érzi jól magát e tájon, bár figyelemre méltó kivételek minden jó évjáratban adódnak.
Sima struktúra, és barátságos tanninok, sok gyümölcs teszik kedvessé ezeket a borokat. A villányi boroknál könnyebb, sokszor jobb ivású nedűket kóstolhatunk, azonban semmiképpen sem általánosíthatunk. A borok könnyebb jellegét és gyorsabb fejlődését a kevésbé kötött, löszös talajnak köszönheti.
Már a római korban is jelentős szőlőkultúrával rendelkező terület volt, melynek nyomait több szarkofág is őrzi. Ezen a vidéken is nagy változások a 90'-es évek elején történtek, az akkor induló pincék manapság már országos hírnévnek örvendnek. Az itteni termelők között kisebb az összhang, mint villányi társaiknál.
A borvidék két nagy kérdése az itt tradícionálisnak tartott Bikavér nagytestvér melletti létjogosultsága, és a meghonosodott, de már-már hungarikumnak tekinthető Kadarka jövője.
A Kadarka egy a szocializmusban méltatlanul kezelt szőlőfajta, mely csak földközeli művelésben képes kiemelkedő minőséget adni. Ebben a fajtában - amit jelenleg már több termelő is kiváló minőségben készít - rejlik a borvidék ereje, az hogy Cabernet hangsúlyos világunkban üde színfolt tud lenni egy jól iható, alacsony cserzőanyag tartalmú fűszeres fajta.
Fehér szőlők 
