Tallózás
Villány
Hazánk legdélibb borvidéke, amelyről elmondható, hogy az elmúlt 12-13 évben rendkívüli fejlődésen ment keresztül. Itt értették meg legelőször a termelők, hogy a magyar bornak csak a minőségi javulás tud felemelkedést biztosítani, hiszen világviszonylatban aprócska területekkel rendelkezünk. A Mecsek déli lejtőivel párhuzamosan, mintegy 25 km hosszan elterülő szőlők kiválóan alkalmasak komoly vörösborok előállítására. Mivel a területnek szubmediterrán jellegű klímája van, az ország egyik legnaposabb vidékének számít. Ez a tény rendkívül kedvez a kékszőlők termesztésének.
Fehérborokkal leginkább a Siklós melletti területeken foglalkoznak, de nem ez a legjellemzőbb. A márgás, vályogos, néhol löszös talajok a vörösboroknak kedveznek, ott is a helyi és a bordeaux-i fajtáknak.
A Kékoportóból sikerült egy az átlag fogyasztó számára is elérhető, jó ivású, nem nagyon savas nedűt készíteni, amely a vidék fő termékévé vált.
A nehezebben beérő fajták közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon és Franc, valamint a Merlot is szépen meghonosodott ezeken a területeken, és így hazánk "csúcsborai" innen kerülnek ki a legnagyobb számban. Az innen származó borokra szinte vákum volt a magyar fogyasztók között, így ezek a vastag, sokszor kisfahordóban érlelt, magas cserzőanyag tartalmú borok a legkeresettebbek a piacon.
A borvidéknek úttörő szerep jutott a családi borászkodás újbóli elterjesztésében. A nagyobb helyi borászatok szakemberei és több szakmán kívüli vállalkozó sorra önnáló pincészeteket indítottak és végre a saját nevük alatt fémjelzett borokkal jelentek meg. Ezek az apró pincék jelenleg tőkeerős vállalkozások, melyek képesek éves szinte akár négyszázezer palack bor előállítására is.
